Sződi Helytörténeti Alapítvány - Volentics Gyula kutatási erdeményei
 
Sződi Helytörténeti Füzetek sorozat
Publikációk (folyóiratok, eseti kiadványok)
Egyebek
Galéria
Kapcsolat
Hivatkozások
Egyéb

Sződ község helytörténeti monográfiája 1255–2005
Szerkesztette: Volentics Gyula, Sződ, 2005

Lektori vélemény
A helytörténetírás éppúgy, mint általában a történetírás a hazaszeretetre való nevelés egyik jelentős tényezője. A haza fogalmának is egyik legerősebb valóságeleme a szülőföld, a lakóhely, amely jóban és rosszban életünk szerves része, melyhez igen erős szálak fűznek. Különösen igaz ez Sződre, ahol a lakosság jelentős részének családja évszázadok óta a településen él.

A helytörténet előnye az országos történettel szemben, egy kis terület anyagából könnyebben és sokoldalúbban, érthetőbben rekonstruálhatja az élet szinte minden területét.

A helytörténet nem leszűkíti, hanem kiszélesíti a történeti kutatást, gazdagítja a történelmi ismerteket, egyben tudományos, nevelő és képzési értéket hordoz magában. Ugyanis magában foglalja a szűken vett történelmen túlmenően az adott közösség lakóhelyének, népi hagyományainak, iskoláztatásának, gazdaságának, kialakulás történetét és megismertet azokkal a személyekkel, akiknek élete munkája elősegítették a nép boldogulását a környezet fejlődését.

Egy helytörténeti munka elkészítése nagyon nagy feladatot és komoly munkát kíván, egyben nagy felelősséget is jár. A helytörténeti leírási formák közül a monográfia a legteljesebb feladat, egy település történetének teljes körű feldolgozása, elemzése.

Egy ilyen hatalmas, több éves munka eredményét ismerhetjük meg, mely történeti hűséggel, mindent tartalmaz a jelenleg fellelhető források alapján, melyek egy település monográfiájához tartoznak. A számos térkép, fénykép, ábra jól szolgálja a mondanivaló megértését.

A feladat elvégzése nem volt szokványos, mert kezdetekben néhány évszázadig, volt egy Sződ község, körülötte három község Csörög és Göd és Nevelek, majd a történelem viharaiban az utóbbiak Sződ pusztáivá váltak, sőt egy ideig Dunakeszivel is egy uradalomhoz tartoztunk.

A hol közös, a hol különböző tulajdonosok irányítása alatt a pusztákból virágzó gazdaságok jöttek létre. A XX. század elejétől Göd egyes részei önálló közigazgatású egységekké alakultak át, azonban hivatalosan a göd-pusztai 1945-ig, az ilkamajori és újfalui ifjú jövevények születési helye 1947-ig, a sződligetieké 1950-ig, még Sződ volt.

Ebben a kavalkádban a szerző, bár a mai értelemben vett Sződ területét és népét kívánta bemutatni, jó arány érzékkel tárgyalja a történeti részben a közös és a szűken vett Sződ eseményeit.

A könyv külön értéke, hogy gazdag képi anyag felhasználásával egy csokorba gyűjtötte és részletesen bemutatja a település népi hagyományait, környezetét. Megtudhatja minden olvasó, a nagy titkot, miért „szitások” a sződiek?

Bepillantást nyerhetünk a sajnálatos az 1946-48 között végrehajtott lakosságcsere-egyezmény hivatalos és helyi indokairól, a könyv megőrzi az utókor számára szülőföldet elhagyó, volt sződi személyek névsorát is.

Dicséretes, hogy nemcsak a földesurak, hanem a török idők alatt itt lévő és azután beköltöző családok név szerinti felsorolása, a nemzetiségi arányok változásának vélhető okainak és, a ma is legelterjedtebb két családnév etimológiai elemzése és ebből következően talán még Petőfi Sándor családjával való keresztkomaság lehetőségének felvetése.

Ezek és más kutatási eredmények, az egyházi anyakönyvek felhasználásával megfelelő alapot adnak a családok eredetének feltárásához.

A helyi római katolikus egyházi levéltár feldolgozásával hű képet kapunk történetéről, és vele szorosan összefüggő népoktatásról.

Forrás hiányában a szerző nem tudta részletesen bemutatni a községi testületben 1945 előtt folyó „csatározásokat”, de jó érzékkel nem foglalkozott a még ma is esetenként vitákat kiváltó, esetleg személyes sérelmeket magával hordozó későbbi történésekkel sem.

Meg kell még említeni, hogy ennek a hatalmas munkának komoly tudományos értékét, mivel minden egyes idézett adat szakszóval „jegyzetelt”, vagyis a lapok alján lévő számozások és a könyv végén lévő bibliográfia felhasználásával a forrásművek egyértelműen beazonosíthatók, sőt az eredeti forrás minden idézete, másolatban megtalálható a szerző irattárában.

Bárki utánanézhet, sőt ha további részletek érdeklik, mélyebben beáshatja magát a kívánt témába.

A könyv kivitele, borítója nagyon szép, ízléses, gondos lelkiismeretes munkára vall.

Köszönöm a lektori felkérést, mely nagy megtiszteltetés számomra.

Mivel múltunk néhány évszázada közös, ezért a mindvégig konstruktív közös munkánk során Göd történetéhez is újabb információkhoz jutottam, melyet már a következő Almanachban közre tudunk adni. Ebből is következik, hogy hasznos lenne Dunakeszi, és Sződliget eddigi helytörténeti eredményeit is egyeztetni ismereteinket egymástól kiegészíteni.

Tapasztalatból tudom, bár a Gödi Almanachnak már 10 kötete jelent meg és még mindig jönnek új témák. Egy ilyen munkát nem lehet abbahagyni, folytatni kell.

A sződi monográfia összeállítása után is újabb adatok kerültek elő, melyek már nincsenek a könyvben, mert egyszer le kellett zárni. Reméljük ehhez jönnek még a kedves olvasókban ébresztett újabb gondolatok, régi emlékek melyekkel fel fogják keresni a szerzőt, kibővül a társszerzők tiszteletreméltó gárdája és néhány év múlva egy újabb könyv kiadására kerülhet sor.

Úgy is mondhatnám a helytörténészi foglalatosság egy életre szóló munka.

Gratulálok a könyvhöz és további kitartó, eredményes munkát kívánok.

Végül Horváth Lajosnak, Pest megye hivatalos helytörténészének elismerését és gratulációját tolmácsolom, aki sajnálattal közölte, hogy a lakóhelyén, Veresegyházon tartandó ünnepségen való részvétel miatt nem tud jelen lenni.

Az Új Révai Lexikon valószínűleg még ebben az évben megjelenő következő köteteinek egyikében található majd Volentics úr javaslata alapján, Horváth úr által készített Sződ községről szóló ismertető.

Sződi Helytörténeti Alapítvány | Minden jog fenntartva!