A kiadvány Gödről készült, de nem elsősorban gödieknek. Hiszen annyi nyaraló fordult meg itt, akik jó szívvel emlékeznek a régi szellős községre. Azóta több már az állandó lakos és jóval kevesebb az üdülő. Az összegyűjtött 450 (!) kép nagyszerű történeti összefoglalása ennek a fiatal üdülőtelepülésnek. Az olvasót szinte magába szippantja a kor, főleg ha ismerős tájakat lát viszont. A történetek elolvasása után bizonyára másképpen fog ránézni az ismerős épületekre, helyszínekre. Talán a mai lakók is jobban fogják becsülni otthonukat és településüket eztán.
Válogatás Volentics Gyula gyűjteményéből
A 110 éve elhunyt, Nemeskéri Kiss Miklós honvédezredes emlékére
Egy település XX. századi története bemutatásának egyik leglátványosabb eszköze a képes levelezőlap. Az SMS, e-mail korában bizonyára anakronisztikusnak tűnik levelezőlapokról írni, de ellenben az elektronikus üzenetekkel - amennyiben a víz vagy a tűz nem tett bennük kárt -, a képeslapok az elmúlt több mint száz évben maradandónak bizonyultak.
Egy mára letűnt polgári világ kordokumentumai az itt bemutatásra kerülő levelezőlapok, melyek sokat elárulnak a múlt század emberéről, arról, hogy mit és hogyan írtak a nyaralásuk során Gödről a fővárosba. Azt is mondhatjuk: a képes levelezőlap emléket ébreszt, gyönyörködtet, ugyanakkor vallomás feladójának érzéseiről, hangulatáról is.
A képeslapkiadás „aranykorában” minden polgári családban illett képeslapalbumot tartani, amelybe rendszeresen bekerültek a rokonok által küldött városképes- és ünnepi üdvözlőlapok. A lányok zöme hódolt a képeslapgyűjtés szenvedélyének. Az albumok a polgári szalonok asztalkáin voltak a családi fényképalbumokkal együtt és a vendégeknek illett átlapozni azokat.
A XIX. század utolsó harmadában Magyarországon kibontakozó polgári átalakulás elsősorban a kispolgári és középrétegek számára gyorsította meg a világ megismerésének lehetőségét. A képes levelezőlap a maga közérthetőségével, a kisemberre méretezett esztétikai megformálásával a tömegkultúra egyik kifejező eszközévé vált. A képeslap gyors elterjedése olcsósága mellett szoros kapcsolatban állt az utazási feltételek javulásával és az üdüléssel. A képeslapok a turizmus fejlődését is támogatták a helyi látványosságok publikálásával. Elsők között ábrázolták a települések jellegzetes épületeit, nevezetességeit, üdülőhelyeit, fürdőket, turisztikai célpontokat.
 |  | |
| | |
| Bátorfi József, Volentics Gyula és Csoma Attila | |
|
| | |
A képeslap összetett kordokumentum. Legfontosabb üzenete a település képes bemutatása. Ezt követi a szöveges „üdvözlet”, mondhatnánk: a tartalom, de esetenként a címzett és a lapot postára adó személy is érdekes lehet (pl. Gödön Huzella Tivadar, Németh László, Nemeskéri-Kiss család), de a bélyegen szereplő postatörténeti vonatkozású postabélyegzések is érdekesek lehetnek.
Három nagy korszakot különítünk el a képeslapkiadás terén. Az első az ezeréves évfordulótól 1920-ig terjedő időszak, a második a két világháború közötti, míg a harmadik az ezt követő időszak. A XIX. század végi képeslapokat arról lehet megismerni, hogy hosszú, egész oldalt betöltő címzésük volt. Csak 1906-tól jött divatba az osztott címoldal, hogy megfelelő felületű hely legyen a hátoldalon az üzeneteknek, és ne írjanak a lap képet ábrázoló felére.
Az 1900-as évek első évtizedében Gödön parcellázott villatelkek a szomszédos Sződrákoson (a mai Sződligeten) élő Floch-Reyhersberg János „nemesi birtokából” lettek kimérve. Ekkor a kisgödi (a mai alsógödi) területet Gödpusztai-dűlők néven tartották még nyilván.
A mára fennmaradt helyi vonatkozású képeslapok azt tanúsítják, hogy a millennium után a tehetősebb fővárosi polgárok, a felső tízezer: bankárok, gyárigazgatók, művészek nyaralóépületeket, villákat építettek Gödön, ahová nyáron a közeli fővárosból könnyedén ki tudtak utazni. Azt is mondhatjuk, Gödön divatos lett nyaralót, villát építeni. De nem csak a leggazdagabb pesti polgárok építtették fel a pesti Sugár út (ma Andrássy út) villáinak kicsinyített másait a gödi Duna-parton, hanem a kisebb telkeken, a Dunától már távolabb eső részeken megjelentek a középrétegek is. A trianoni békediktátum után még többen érkeztek - a Budapest közelsége miatt vonzó településre - az új országhatáron túlról is, így 1920-ra már 3000 fő lett a két akkor még különálló település (Alsógöd, Felsőgöd) lakosságának létszáma. Ezek az új „honfoglalók”; hivatalnokok, kereskedők, vasutasok, azonban már az állandó letelepedés mellett döntöttek, és a dúsgazdagok pazar villaépületei mellett elszórtan felépítették jóval szerényebb lakóházaikat. A korábbi fényűző villákból azután a diktatúra alatt a szociális üdültetés jelszava alatt a munkásrétegeknek államosított (vállalati, szakszervezeti) üdülők lettek kialakítva.
Göd területén a századfordulós épületek nagy része sajnos átépült és manapság iskola, óvoda, vagy egyéb intézmény működik bennük, azonban a Duna-parti település területén számos olyan régi lakóház fellelhető még, melyek őrzik a XIX. század végi, XX. század eleji eklektikus építészeti hagyományokat, jellegzetes vonásokat.
|  | |
| | |
| Mészáros Tibor és Sára zenés betétekkel gazdagította a bemutatót | |
|
| | |
Gödről jellemzően a telekparcellázások, a villaépítészet, a vendéglők és kereskedések, a vasútállomások, a Duna-parti vízi sportélet, a templomok képezték a képeslapok témáinak jelentős részét. Az egyik helyi földbirtokos, a már említett Floch-R. Alfréd, mint a Sződrákosi és Gödi Tégla- és Cementlapgyárak tulajdonosa a boldog békeidőkben a telekértékesítés fellendítése érdekében több tucat képeslapot adott ki a környékről. A forgalomba került képeslapok minden esetben jó reklámnak bizonyultak. Az alsógödi strandvendéglőben (ma Széchenyi-csárda), azok ebédeltek és söröztek, akik vasárnap reggel feleveztek Pestről, és egy kellemesen eltöltött vasárnapi „weekend” után este vízi-alkalmatosságukkal visszacsorogtak a folyón a fővárosba. Az üdülők vasárnaponként a gödi vasútállomásnál négy pincérrel működő Fácán vendéglőben is jól érezhették magukat, de hófehér abrosszal várta őket a felsőgödi Horváth-vendéglő is. A Duna-parton a kosáruszodában, később az alsó-, és felső strandnál valamint a felsőgödi bástyák alatt, a sétányok mellett, jó levegőn, szép kilátás mellett, és ami a legfontosabb, olcsón lehetett pihenni.
A nyaralók zavartalan pihenését biztosítandó a legtöbb nyaraló-villa építési engedélyében kikötötték: „A felépítendő házban sem korcsma, bolt, kávéház, műhely nem nyitható, és más rossz szagot terjesztő és a szomszédságnak zajt okozó foglalkozás, ipar nem folytatható.” E szigorú szabályok érthetőek voltak, mivel Alsó- és Felsőgöd települések nem voltak átlagos falusi jellegűek. Gödön a földművelés, a klasszikus mezőgazdaság (kivéve a Nemeskéri uradalmat) soha sem volt jellemző.
E kiadvány oldalain megelevenedik előttünk az akkor még két önálló település történetének páratlanul izgalmas időszaka, a polgárosodó fellendülés, a megállíthatatlan fejlődés, a még érintetlen táj. A képekről visszaköszönő személyek; a kakastollas csendőrök, az üzletek elé kiálló kereskedők, a jelzőtárcsát felmutató vasutas, a gödi villa-nyaralóba leruccanó napernyőjét tartó dáma, a kalapos, nyakkendős, víkendező gyáros és bankigazgató. Egy letűnt nyaralótelep polgári miliője kel életre a képes levelezőlapokon, mely kultúrtörténeti forrásán túl száz évvel visszarepít minket az időben.
A kiadvány szerkesztője azonban nem csak a képek bemutatására törekedett. E könyvben sikerült pontosítva közreadni jó néhány olyan adatot, mely eddig a helytörténeti irodalomban pontatlanul jelent meg, ezért a korábban megjelent információk szolgai átemelésétől tartózkodtunk. Elsősorban a földhivatali nyilvántartás adatainak felhasználásával az épületek birtoklástörténetével kapcsolatban nyújt a kiadvány sok új információt.
Ennek a letűnt korszaknak a szereplőit igyekeztünk az Olvasóknak a lehető legprecízebben bemutatni, ezért azokról a személyekről, akik valamelyik helyi temetőben találták meg a végső nyugalmat, az életrajzi adatokat a sírfeliratok információival is pontosítottuk.
Külön kuriózuma a könyvnek a néhány helyi szikvízkészítő feliratos szódásüvegének, Arany László 1865-ben kelt gödi birtokszerző adásvételi szerződésének, valamint két jeles alsógödi személyiség (Dr. Huzella Tivadar és bányavölgyi Tost Gyula) gyászjelentésének a bemutatása.
Terjedelmi korlátok miatt valamennyi a gyűjteményben megtalálható tétel nem került bemutatásra. Azokban az esetekben, ha egy-egy anzixból több színváltozat (fekete-fehér, kékes, lilás, zöldes, barna, színezett) is rendelkezésre állt, vagy ugyanazon lap többféle felirattal került előállításra, csak egyet tártunk az Olvasó elé.
A bemutatás során elsősorban a minőséget és élvezhetőséget tartottuk szem előtt, ezért a mozaikképes képeslapok számát amennyire lehetett igyekeztünk visszaszorítani.
Valamennyi képeslap esetében zárójelben közöltük a képes levelezőlap kiadójának nevét, ill. ha nem postatiszta képeslapról van szó, a postára adás dátumát. Igyekeztünk néhány eddig ismeretlen kultúrtörténeti vonatkozású archív fotóval is gazdagabbá tenni ezen oldalakat.
|  | |
| | |
| A szerző ajánlását is sokan kérték a bemutató végén | |
|
| | |
A tartalom tagolásánál a következő sorrendet követtük: villaépületek-nyaralók, Duna-parti strandok és sétányok, templomok, vasútállomások, sport és kultúra, vendéglők és szállodák, tévnyomatok, reklámnyomatok és képeslapkiadók. Valamennyi esetben az Alsógöd-Göd és Felsőgöd kettős földrajzi tagolást tartottuk szem előtt.
A következő oldalakon időutazásra hívom a Tisztelt Olvasót! Utazzunk vissza a nyolcvan, száz évvel ezelőtti Alsó- és Felsőgödre.
Ismerjük meg a fővárosi lakosság egyik kedvenc nyaraló-településének gazdag múltját!
A SZERZÕ
Bemutatóoldalak a kiadványból »
Videó a bemutatóról »
A Gödi Körkép cikke a bemutatóról »
A Gödi Körkép könyvajánlója
A Dunakanyar Régió cikke a bemutatóról »
A Váci Napló cikke az albumról »
