Sződi Helytörténeti Alapítvány - Volentics Gyula kutatási erdeményei
 
Sződi Helytörténeti Füzetek sorozat
Publikációk (folyóiratok, eseti kiadványok)
Egyebek
Galéria
Kapcsolat
Hivatkozások
Egyéb

Ünnepi beszédek, kiállításmegnyitók

A Magyar Kultúra Napja (Sződ, 2014)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


A Magyar Kultúra Napját a rendszerváltozás óta ünnepeljük meg január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Nemzeti imádságunk napja egy szerethető nap, mert nem sok nemzetnek van ilyen fohásza, mint a miénk. Ez egy olyan ünnep, ami nincs átpolitizálva, kényszer nélkül magáénak érezheti mindenki.

Mert milyen ünnepeink voltak korábban?

A ránk erőltetett idegen április 4-ék, november 7-ék nem voltak a magyar nép jeles napjai. Azt sem tudtuk, hogy a II. világháború után a Szovjetunió vezetői a szláv testvériség jegyében kizárólag a szláv országokat tekintették és nevezték felszabadított országoknak. Magyarország nem lévén szláv nemzet, a meghódított kategóriába tartozott. Fogalmi szinten a mi felszabadításunkat még Rákosiék eszelték ki. Ezzel a hazugsággal irritálták a magyar nemzett millióit, és alkalmat adtak a török hódítással való összehasonlításra: miszerint a törökök nem ünnepeltették meg velünk Buda elfoglalását. Ekkor járta az a mondás: „Nem baj Sztálin nem tart ez örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké!”

A minap helytörténeti anyagaim rendezése közben kezembe akadt az 1984-ben a sződi néptánc-együttesnek adományozott művelődési minisztériumi oklevél másolata. Ezen az áll: a „szocialista kultúra” műveléséért adományozták.

Felvetem a kérdést: volt szocialista kultúra?

És ha volt, akkor volt kapitalista is?

Nem!

Mint ahogy nincs jobb- és baloldali kultúra sem, csak magyar van, nemzeti és tágabb értelemben egyetemes.

Kultúránk - a mai nap apropója.

A mai napon a színpadon fellépők szívügyüknek tekintik a magyar hagyományok, népi értékek és a honi kultúra továbbadását, ami nem vásári bóvli, nem kínai fröccsöntött holmi, hanem olyan egyetemessé lett magyar érték, amire mindenkinek oda kell figyelnie. A figyelem azért is lenne fontos, mert az általuk képviselt értékek híján bárhol élhetnénk a világban, de sehol sem lennénk igazán otthon…

Vallom: a kultúra honi „munkásai” – legyenek azok írók, művelődési szakemberek, néptáncosok vagy akár helytörténészek – elsődleges célja az, hogy fáklyákká váljanak, fényükkel utat mutassanak, hogy mi magyarok határon innen és túl értékeinkkel együtt még mindig itt vagyunk és létezünk.

Küldetésünk csak apáinktól kölcsönkapott örökségünk továbbadása lehet a következő generációknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Sződi Helytörténeti Alapítvány | Minden jog fenntartva!