![](/Images/space.gif) | ![A sződi Hősök emlékműve – Hungária szobra](Modules/Images/images_subtitleImage.php?itemId=457&maxWidth=220&maxHeight=500) | ![](/Images/space.gif) |
![](/Images/space.gif) | ![](/Images/space.gif) | ![](/Images/space.gif) |
![](/Images/space.gif) | A sződi Hősök emlékműve – Hungária szobra | ![](/Images/space.gif) |
|
![](/Images/space.gif) | ![](/Images/space.gif) | ![](/Images/space.gif) |
„Ott van otthon az ember;
ahol gyökerei vannak,
halottai az anyaföldben nyugszanak,
ahol tegezik az embert,
ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri,
és fát ültetve unokáira gondol.”
(Lénárd Sándor)
Egy település történetét, vagy annak egy részét megírni olyan feladat, amely – mint az országnak a Himnusz, az evangélikusoknak az Erős vár a mi Istenünk, a reformátusoknak a Te benned bíztunk eleitől fogva, a katolikusoknak, pedig a Mária Istenasszony anyánk –, tehát ez a helytörténet-írói -kutatói tevékenység egy közösséget jellemző, összetartó művet eredményez.
A honismeret, a honszeretet, és a hazafiság egy tőről fakad. A közösségek, települések nem élhetnek a múltjuk megismerése nélkül. Saját megfogalmazású mottóm szerint: Azt lehet igazán szeretni, akit, amit ismer az ember, legyen az személy vagy egy település.
Honlapunk folyamatosan frissül, kérjük, látogasson vissza!