Sződ község Pest megyében Váctól délkeletre 7 km-re, Budapesttől északkeletre 30 km-re található.
Mint tudjuk a török kiverése után több száz község kipusztult, csak a nevük maradt fent. Ez a körülmény tette szükségessé a vármegye újjátelepítését. A török kiűzése utáni újjátelepítésben főként a felső-magyarországi szlovákok jöhettek számításba. A birtokosok között Grassalkovich Antal is a jól alkalmazkodó szlovákokat telepítette birtokaira. Földesúri támogatással az idegen települők egész áradata indult meg a 18. században az Alföld felé. Egy 1715-ben készült megyei összeírás tanúsága szerint a megye északi, Váci járásában találunk szép számmal a szomszédos Nógrád megyéből érkezett telepest (280 család), akik a török elleni felszabadító harcok multával előbb Hont, Nyitra és Zólyom megyékbe húzódtak, majd 1711 után választották Pest megyét otthonokul. A török-kor utáni spontán, természetes vándormozgalmak hatása Sződön két hullámban mutatható ki. 1746-tól 1755-ig a korábban betelepedettek közül mintegy 120-an továbbköltöztek. Ezt követően ismét átvonult a falun egy 90 főnyi telepes-csoport, akik viszont még 1770 előtt elhagyták a helységet.
Az országos telepítések nyomán ekkor alakultak ki a legnagyobb szlovák nyelvszigetek: a Dunántúl északi részén, Pest megyében és a legnagyobb Békés megyében. A telepítés okai között találjuk azt, hogy a török után, ebben az időszakban még kis számú volt az adózó réteg. A telepítés célszerű eszközül szolgált hazai és külföldi személyek meggyökereztetésére. A 18. század közepén nem volt nehéz rábírni a jobbágytelekkel nem rendelkező földműveseket életterük megváltoztatására. Az összefüggő szlovák települések Pest megyében a 18. században Csőváron, Acsán, Püspökhatvanon át kelet felé Galgagyörkön, Váckisújfalun, Vácbottyánon, Vácegresen, Domonyon és Aszódon, illetve nyugat felé Vácdukán, Vácrátóton, Csomádon és Sződön húzódott keresztül.
