Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Amikor megláttam a mai napon bemutatásra kerülő tablókat, úgy éreztem hazajöttem. Nem csak azért mert önök közül, közületek talán átfogóan én foglalkozom legtöbbet e képeken bemutatott témákkal, értékeinkkel, múltunk bemutatásával, hanem azért is, mert visszaigazolást látok az itt felsorakoztatott „alkotásokban”.

Érdemes volt a sződi újság cikkeiben, és a helytörténeti könyvekben megörökíteni a feltárt történelmi eseményeket, életrajzokat, és a faluval kapcsolatos adatokat, azt a múltat, mely kötelez minket, - itt élőket.

Jó látni azokat az értékeinket, amit a következő nemzedéknek örökül hagyhatunk.

Tudjuk a jövőt csak a múlt ismeretével lehet építeni. Vörösmarty szavaival élve: “A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz!” A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól.

A globalizálódás hatalmas és alighanem megállíthatatlan, ám az egyes ember számára nehezen megfogható, átélhető, ugyanakkor bizonytalanságokkal terhelt áramlatában a nemzeti és a helyi értékek, a történelmi hagyományok jelentik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi támaszt.

Ezen értékek feltárásában, megismertetésében, az azonosságtudat erősítésében felbecsülhetetlen szerepe van a mai napon bemutatott tablóknak.

A honismeret, a honszeretet, és a hazafiság egy tőről fakad. A közösségek, települések nem élhetnek a múltjuk megismerése nélkül. Saját megfogalmazású mottóm szerint: Azt lehet igazán szeretni, akit, amit ismer az ember, legyen az személy vagy egy falu.

Az ember legközvetlenebbül egy szűkebb helyhez kapcsolódik: szülőföldjéhez, lakó- és munkahelyéhez, egykori iskolájához; erről szeretne a legtöbbet megtudni, és ebből a szoros érzelmi-értelmi kötődésből fakadhat a vágy a haza múltjának további megismerésére is.

Ami az iskolai történelemtanításból, ennek a Budapest központú, vízfejű ország, azaz a hon makrovilágából biztosan kimarad az a sződi mikrokörnyezet részletes bemutatása. Ennek a hiánynak a pótlását kísérelték meg e kiállítás alkotói. A nemzet, ország múltja, jelene jelentékeny részben a helyi jelenségekből, folyamatokból tevődik össze. A lokális történetkutatásban számunkra mégis a nálunk megtörtént események a legfontosabbak, gondoljunk csak a tatárok sződi pusztítására, a törökök által épített kútra, a plébániaépület regényes históriájára, vagy a 1849-es Vác és Sződ között lezajlott két ütközetre.

E bemutató igyekszik segíteni a napjainkhoz vezető útnak s a fejlődés törvényszerűségeinek jobb megértését, azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk...

Az itt bemutatott dolgok miatt vagyunk mi sződiek: azok amik. Részben e bemutatott dolgok segítenek minket - egyfajta iránytűként -, eligazodni a világban. Hagyományok és vallás nélkül lehet élni, de nem érdemes. A hétköznapokat követniük olyan ünnepeknek, amiket közösségben élhetünk meg, legyen az egy úrnapi körmenet vagy egy húsvéti locsolkodás.

Az itt látható nívós anyaggal nem csak emlékezni tudunk, hanem az idelátogató vendégeknek be is tudunk mutatkozni.

Tudjuk, sajnos Sződön helytörténeti gyűjtemény, tájház, múzeum ma még nincs. A tárgyak bemutatása helyett azonban e tablók is jó kiindulási pontot jelentenek, amivel az utódok, egyrészt tovább tudják örökíteni a jó értelemben vett sződiséggel kapcsolatos dolgokat, másrész el tudják helyezni magukat a világban.

Remélem a bemutatott alkotások a Faluház emeletén nyernek végleges elhelyezést. Így válhat a sződi Faluház a hagyományok házává, megőrzőjévé. Ha jól emlékszem polgármester úr szavaira, ezért is építettük fel ezt a szép épületet. E tablók 750 éves településünk múltjának, jelenének keresztmetszetét is jelentik. Lehet, hogy a világon sok gyönyörű templom van, számunkra mégis a kicsi, egyszerű sződi a legszebb, talán azért is, mert már a dédszüleink őseit is itt keresztelték, itt álltak az oltár elé és itt mondtak értük gyászmisét.

Büszkének kell lennünk értékeinkre, és át kell adnunk a lámpást az utánunk következőknek, mert ezt a mi tisztünk.

Köszönöm a szervezők, alkotók áldozatos munkáját!

A Szülőfalum: Sződ kiállítást ezennel megnyitom!

Hajrá Sződ!

Guroljon a szita!